A Nike márka története

A sportszerek piacán jelenleg vezető szereplőnek számító Nike története hasonlóan mesébe illő, mint a nagy konkurens Adidas-é. Az alapítók célja az volt, hogy megtörjék az ötvenes években az amerikai piacon egyeduralkodó német sportcipők vezető szerepét, és olcsóbb, valamint könnyebb és tartósabb futócipőket forgalmazzanak. Az első lépés az volt, hogy Phil Knight középtávfutó – aki később alapító lett cégnél – elutazott Japánba, és megállapodást kötött az Onitsuka céggel a Tiger elnevezésű sportcipőik forgalmazására. Az első szállítmány behozatalának költségeibe már tanára, Bill Bowermann atlétikai edző is beszállt, aki korábban nem hitt a keleti sportcipők forgalmazásának üzleti lehetőségében.

A frissen indult vállalkozást, amelybe mindketten 500 dollárral szálltak be, Knight ötlete alapján Blue Ribbon Sports-nak nevezték el. Mindez az ötvenes évek elején történt. A forgalmazásból befolyó pénzből fedezték az új modellek fejlesztését, ami elsősorban Bill szívügye volt. Először a fölsőrészeket igyekeztek különféle műszálas anyagokkal kombinálva könnyebbé tenni, majd a talpat vették célba: a sima talpak helyett rücskös gumitalpakat helyeztek fel, amelyek nem csak jobb tapadást biztosítottak, de könnyebbnek is bizonyultak az elődeiknél. Az első maradandó hírű modelljük a Marathon 1967-ben készült el.

A rücskös gumitalp legendája azt meséli, hogy az első mintapéldányokat Bowermann az otthon talált gofrisütőben készítette el. Ennek megfelelően az új talppal kijött termékcsoport neve Waffel Trainer lett, 1974-ben került boltokba és forradalmasította a futócipők tervezésének valamint gyártásának alapelveit.

A következő jelentős innováció 1979-re tehető, ez a Nike Air Sole születésének éve. Frank Rudy, aki NASA-s tapasztalattal érkezett a céghez, légkamrákat tartalmazó, rácsos szerkezetű talpat fejlesztett ki, amelynek kamráit gázzal töltötték fel. Ugye tudjuk, hogy a gázok aránylag könnyen összenyomhatóak, ugyanakkor „kirugózzák” a felvett nyomást. Ezt használja ki az első olyan talp, amely nagy hatásfokkal tudja kiküszöbölni a futás közben a lábak talajhoz csapódásának hatásait. Ilyen Air Sole felhasználásával készült a következő két híres modell, a Tailwind és az első kosárlabdacipő, az Air Jordan is.

1987-re továbbfejlesztették az Air Sole-t, ami ekkorra még rugalmasabb és kényelmesebb lett. 2000-ben új becsapódás-csillapítási technológia látott napvilágot (Nike Shox), majd azt vették célba a fejlesztők, hogy a Nike Free-ben futók úgy érezzék, mintha mezítláb futnának. Ezt a nagyon szabad érzést keresztirányú bordázottság adja, amelynek következtében ellenállás nélkül hajlik a talp.

Nike és a sportsikerek

Természetes dolog, hogy egy sportfelszerelés gyártó elismertségét a sportolók sikerei adják, akik az ő eszközeit használva versenyeznek. A Nike első sikere a hetvenes évek elején született, amikor is ('73 és '75) között Steve Prefontaine hét amerikai csúcsot tartott egyidejűleg Nike futócipőkben. Az első Nike olimpiai aranyérem Steve Ovett-nek köszönhető (1980), négy évvel később már az egész atléta küldöttség Nike felszerelésben versenyzett a Los Angeles-i olimpián, és összesen 65 aranyérmet nyertek. 2000-ben Sydneyben már az egész amerikai olimpiai válogatott (25 sportág 2000 atlétája) Nike sportfelszerelésekben feszített.

Nike, a márka

A nemzetközileg ismert Nike „pipa” logó annyira jól sikerült, hogy több mint negyven éve változatlan, szinte mindenki ismeri világszerte, és a név nélkül is tökéletesen azonosítható. A cég 1971-ben változtatta a nevét Nike-ra, miután az egyik alkalmazott Niké görög istennővel álmodott. A szárnyas istennő a győzelem védnöke, a rómaiak Victoriának hívták. Ábrázolásain szárnyakat visel, amelyek az erőt, a lendületet, a mozgást és a sebességet szimbolizálják, továbbá sugallják azt is, hogy a győzelem hozzásegít ahhoz, hogy felülemelkedjen az ember a dolgokon. Niké szárnyait szimbolizálja a Nike pipa, amely logóval szemben az is elvárás volt, hogy a cipők oldalán szerepeltetni lehessen. A tervező a logó terveinek elkészítéséért 35 dollárt kapott, de műve sikerét egy évtizeddel később a logóval gravírozott értékes gyémánt gyűrűvel és a nagyközönség számára ismeretlen számú részvénnyel honorálták.

Érdekesség, hogy a Nike márka a sport szellemének egyedüli letéteményeseként tekint magára, és ennek az attitűdnek a révén többé-kevésbé szemben áll a hivatalos sportklubokkal. A sportágak és sportolók sztárolása helyett a laza sportosság a céljuk, és ehhez valóban szegény környezetben nevelkedő, a sport iránt érdeklődő fiatalok véleményét kérik ki.